Budapesten elég régen játszottunk már, meg ugye sorainkból eddig mellőzni kényszerültünk Nagybezzit, így vártuk már ezt a koncertet, amin a tradícionális szkát, ska-jazz-t játszó Kettő-Kettővel osztottuk meg a színpadot, valamint az új maxi lemezét ünneplő és azt bemutató reggae fromációval a Kingston Criusers-el. Az odaútunk is már jó hangulatban telt köszönhetően a nemrég hazatért Nagybezzi kollégának aki beújított egy kis walkie-talkie/CB nemtommicsodát, hogyha két autóval megyünk majd valahova akkor ez első kocsiból lehet jelezni a rendőröket, balesetet bármit, továbbá ha nem tudjuk merre tovább akkor sem kell telefonálgatni. Balázs ennek különösképpen tudott örülni. Ment a Sas 24 hívja fekete jegesmedvét brékóbrékó. 19 óra után értünk oda a Dürer kertbe a Rudeboy Music Pub-ba, amelynek a nagytermében játszottunk. Felpakoltunk a színpadra megvártuk a dobot, majd beálltunk. Annyit tudni érdemes az épületről, hogy elég nagy és olyan mintha egy börtön lenne vagy nemtudom, sok folyosó van benne és minden oldalról nyílnak kis szobák vagy nagyobb termek. Nekem egy ilyen összművészeti központnak tűnt egy picit, olyasmi mint amilyen a tűzraktér volt. A nagyterembe vezető folyosón ült egy nagydarab bácsi akinek az volt a szerepe, hogy azokat engedje be akiknek van jegyük és továbbá a fellépőket. Hát amikor páradszor fordultunk akkor már nem bírta és megkérdezte, hogy mi mit csinálunk. Mi meg mondtuk az igazat, hogy fellépők vagyunk. De ezt szerintem nem hitte el. "Már 20an jöttek be. Hánytagú a zenekar" Hát bizony a Kettő-kettő sem a tagok számáról kapta a nevét, mi is nyolcan vagyunk és Kingston Cruisers sem White Stripes. A legjobb dolog a backstage volt. Vagyhát inkább a tudat, hogy van, mert nemsok időt töltöttünk el benne, mert valahogy az sem soktagú zenekarok számára lett kitalálva, és talán egy zenekar fért volna be egyszerre. De volt benne egy hűtő tele sörrel meg ásványvízzel.(Hát én ebből sem profitáltam) De ha aznap este csak mi lépünk fel és szeretném a sört akkor másképp látom a dolgot. De mindenképpen jobb ez így mint ahogy általában van a backstage dolog...sehogy. Körülbelül fél 10kor kezdtünk el játszani és 45 percet kaptunk. De mivel a fények úgy voltak beállítva, hogy kifelé nem láttunk semmit, és mivel az első számnál semmi....khhhm...SEMMI visszejelzés nem volt a közönség részéről már ha volt ott valaki egyáltalán, én végig úgy éreztem, hogy a nulla embernek játszunk de aztán megtudtuk, hogy nem úgy volt az. Meg persze a többi szám után már azért hallottuk, hogy voltak "odakinn". Zenkó művészúr a koncert közben fejben megírta a szubatomi részecskék qvantifikációs együtthatója a negyedik dimenzióban c. nagysikerű bestsellerét. Már csak gépelésre keresne valakit. Szóval fejben nem volt ott annyira és be is görcsölt egyszer a bal könyöke és ezért csak a magasabb részeket tudta játszani, de ezt megoldotta pár 10 másodperc alatt. (De pont olyan résznél ahol rá terelődött a figyelem.) Koncert után elpakolásztunk meghallgattuk a Kettő-Kettőt és belehallgattunk a Kingston Cruiserbe, de aztán indultunk, mert még nagyon sok út volt előttünk. Jó volt, hogy végre fél év után ismét nyolcan pörköltük a színpadon, és talán ez a szám még nőni is fog.
