Már nem olyan "long way"(ahogy az album áll)

Már csak apróbb finomítások vannak hátra, és remélhetőleg január közepén, végén már tényleg kapható lesz a Shanti Ska Tones első Long Way című nagylemeze, rajta 10 saját dallal. Borító már megvan, felvételek már megvannak, már csak apróbb masterelési dolgunk van, arányok stb...De, hogy elhiggyétek, hogy tényleg dolgozunk rajta csatolok néhány képet is:)

Roli

Reggae karácsony 2010

2010-ben is megrendezésre került a "hagyományos" reggae karácsony. Idén a Ladánybene 27, a The Three Teadies és kis zenekarunk gondoskodott az elfogyasztott bejgli lemozgásáról. Köszönjük mindenkinek aki eljött!

képek és beszámolók a vaskarika.hu-n és a vasnepe.hu-n

(igen igen a középső képen az egy koncertre visszatérő Zenkó művészúr látható)

Roli

Békés, áldott karácsonyt kívánunk mindenkinek!

A karácsonyfa kifaragásához a tartóba egy kis relax:
http://www.youtube.com/watch?v=U6HiP8JJ0TE

Rövid kispancis hangulatjelentés

Kispanci, 2010 okt.(A képeket Roli csinálta a számok között)

Koncertek mostanában

Legközelebb élőben November 12.én Szombathelyen találkozhattok a zenekarral, az Óperint utcában a Tohu Bohu zenekar meghívásának eleget téve. A belépés INGYENES.

Valamint December 26.án a minden évben megrendezett Reggae Karácsonyon lépünk fel Szombathelyen a Cinema Caféban a Ladánybene 27 és a The Three Teadies társaságában. További infók hamarosan...

2010. 04. 24. Győr - Critical Mass

Negrus aktív közreműködése nyomán szerveződött le a győri Bringapolisz kísérőrendezvényeként egy szabadtéri Shanti koncert amelyet a szívünkhöz oly közel álló The Three Teadies és a nagyszerű Zagastic fellépése előzött meg. Délután kettőkor találkoztunk, hogy időben (fél 5-re) oda tudjunk érni a helyszínre, mivel mi vittünk dobot. Mivel Nagybezzi éépen három rockteadyt kedvelő medvét igyekezett eljuttatni Győrbe, így Ákos lett a kapitány, vagy akár mondhatnám, hogy a hullámvasutat kezelő csávó, mert hát az utak nem a legjobb minőségűek, és Ákos valamiért harcban áll autója felfüggesztésével, így valamikor még bele is lépet és "figyelj ez durva lesz" felkiáltásokkal navigálta bele a járművet a legdurvább úthibákba is. De a gonosz közútkezelők el akarják rontani a szórakozásunkat, mert odafelé sokszor meg kellett állni, mert itt-ott javították az utat. Az eddig említett okok miatt, és amiatt, hogy nem találtunk meg egy hatalmas épületet, előtte egy mégnagyobb térrel(Megyeháza tér), csak valamivel öt előtt sikerült odaérnünk, így tanult kollégáinknak sietniük kellett a beállással. Ezek után naívan úgy gondoltuk, hogy elmegyünk és veszünk valami kaját és jóllakottan megnézzük Szaszáék produkcióját. Először egy kétfős expedíció indult útnak (Petya, Roli), de nem jártunk sikerrel, és már kezdtünk arra a következtetésre jutni, hogy talán Győrben nem is esznek az emberek. Húsz perc keresgélés után visszeértünk, de akkor még a beállásnál tartottaka srácok. Így egy négy főből álló kutatócsoportot indítottunk el, hogy valami ételt találjunk. A sikeres útból visszatérve szomorúan konstatáltuk, hogy A The Three Teadies koncertjéről bizony lecsúsztunk, így nem is tudok túl sokat írni róla. Őket a Zagastic követte, akik Pécsről jöttek, szóval nem kevés út állt mögöttük, és előttük is legalább annyi. A felállásuk nekem újnak hatott, mert utoljára talán 2007 jún 15.én láttam őket ( Kőszeg, Sounderground fesztivál), akkr még férfi énekessel, de már Dalma nélkül. Most férfi énekes és Dalma nélkül egy új énekesleányzóval játszanak. A Zagastic koncertje nekem kicsit rövidnek tűnt, és talán egy kicsit unottan játszottak, ami talán annak is betudható, hogy a téren nem jelent meg túlsok ember, inkább néhány (40-50) járókelő, érdeklődő állt meg. Játszottak egy-két régebbi Zagastic dalt (Rapture) néhány újat amiket még nem ismertem, meg egy Jammin'-t, és végére is értek a repertoárnak. Utánuk következtünk mi. Körülbelül hétkor álltunk neki a beállásnak és negyed nyolc körül már játszottunk is. Az első pár számot alatt egy picit darabosnak találtam magunkat, de ahogy sötétedett és ahogy szépen lassan gyűltek az emberek (ezt az egyre több és erősebb taps mennyiségből szűrtem le) egyre jobban magunkra találtunk.Ezen a koncerten játszottuk először az egyenlőre Road to Zion munkacímen futó dalunkat, amely egy középtempós vidám dal sok vokállal, és másodszor a Nyúlon túl című intro számunkat, amely egy instrumentális ska-jazzes történet, némi Gyaloggalopp beütéssel. A koncert többi dala megtalálható lesz a majd egyszer megjelenő (már nem írom le, hogy hamarosan) Long Way című lemezünkön, és amelynek a címével még Dorina sincsen teljesen tisztában . Hozzá kell tegyem elég jól megoldottuk az estét, azzal együtt, hogy egy trombita (Ádi), egy billentyű (Zenkó) és egy perka (Nagybezzi) hiényzott a felállásból. Koncert után összepakoltuk szépen, és fél kilenc körül indultunk haza. Legközelebb (remélem már teljes felállásban) Kőszegen játszhatunk végre, a Kazamata klubban.

2009.07.31. - 08. 01. RÁK Fesztivál Kissomlyó - Reggae Camp Monorierdő

Az egész úgy kezdődött, hogy tavaly (2008-ban) játszottunk a RÁK fesztiválon először, valaki helyett az utolsó pillanatban rábólintva a dologra. Az a koncert akkor 3 visszatapssal, a közönség szimpátiájának és egy el nem használt görögországi útnak a megnyerésével végződött. Így számítottunk is rá, hogy idén is el fognak minket hívni erre a családias, kicsit művészetek völgye hangulatú fesztiválra, amely minden évben Kissomlyón rendeződik meg. Idén pénteken a "nagyszínpadon"játszottunk 23:30-tól! Már jóval a koncert kezdés előtt elindultunk, mert tudtuk, hogy Kissomlyón ilyenkor eluralkodik a jó hangulat (egy kis rásegítéssel:), és a falu és a környező falvak apraja nagyja (és Árnyék a fesztivál kabalaállata), látogatja a programokat. Már nem tudom pontosan mikor értünk oda, de a színpadon már egy 3 tagú rákabili zenekar játszott, mi időközben hozzájutottunk az elmúlt és a mostani évben is kijáró fehérbor, és lecsó adagunkhoz, és a névre szóló stagepassunkhoz. Ha stilszerű szeretnék lenni azt mondanám, hogy a rákabili zenekar után a Latin Spirit csapott a lecsóba. Latin Spiriték idén duóként érkeztek de 3-an voltak a színpadon, mivel Kovacsics művészurat az Fm 0-ból ismert Geri helyettesítette. A latin zenék hatására Zenkó lábába az összes latin-amerikai tánc egyszerre vándorolt bele így nagy erőkkel vitte táncba a lányokat, hol egy paso doble, hol egy mambo és persze a rumba mert "szenvedélyes, csábító táncként említik, a nő arra törekszik, hogy a férfit kihívó csípőmozgásával elcsábítsa". A Györki fivérek után egy autentikus csángó zenét autentikus hangszereken játszó zenekar következett. Mi közben el kellett, hogy menjünk ugyanis kiderült, hogy a dob kérdés még nem teljesen megoldott, így Kis és Nagy Bezzi és én a szervezők vezényletével elindultunk, hogy elhozzunk egy dobot, amiről sok konkrétum nem volt azon kívül, hogy "itt szokott lenni". Végülis innen-onnan összeszedtük a darabjait, csak az egyik tamot nem tudtuk felrakni. (ez a dob tulajdonképpen egy műhelyben volt ami félig próbaterem is és itt volt egy olyan cintányérállvány ami egy 3 lábú sámliból indult ki). Gyorsan felcuccoltunk és neki is álltunk játszani, nagyon jó hangulatot tudtunk teremteni annak ellenére, hogy Zenkó túláradó jókedvében párszor lekapcsolt egy eloszót ami két gitárt és a billentyűt némította el. Ezen kívül és azon, hogy talán néha kicsit szétesős volt a társaság, nagyon jó hangulatban játszottunk csak másodszorra, vagy harmadszorra már nem tudtunk visszamenni mert megígérték a környéken lakóknak, hogy 1ig befejeződik a hangos zene, lehet, hogy nem mondtam eddig de a helyszínt úgy kell elképzelni mint egy nagyobb udvart melyet négy oldalról házak határolnak. Koncert után lepakoltunk, érzékeny búcsút vettünk a többiektől, akik hazaindultak, és Andró, Dorina meg én ott maradtunk még mivel kedves vendéglátóink felajánlották, hogy aludjunk náluk.

Másnap indultunk Monorierdőre amely a 2009-es Reggae Camp-nek adott helyszínt. Egy macskára és a nagy melegre ébredtünk fel vendéglátóink padlásszobájában ahol is a földön meg vendégágyakon aludtunk. Az ébredés után evés( a tegnapi koncert helyszínén ahol éppen Pannonia motoros találkozó volt, ahol nagy konstellációkra döbbentem rá a Pannonia motorok logóját illetően) aztán hála Kicsinek 1-re eljutottunk Sárvárra, ahol ismét csatlakoztunk a brigádhoz és elindultunk a Shanti Ska Tones első Dunát átlépős koncertjére(volt már dunai is meg átlépős is de az nem tekinthető igazi dunatiszaközinek:). Körülbelül fél 5re odaértünk a Reggae Camp helyszínére ahol is a szombat délután 6-os műsorsávot sikerült megcsippentenünk. Azt el is felejtettem mondani, hogy a Kissomlyói koncert előtt Nagybezzi úgy gondolta, hogy mégis folytatná a velünk való zenélést, így a RÁK fesztiválos volt az első buli, ahol 9en álltunk a színpadon. Érkeztünkkor a Ladánybene simította az utolsókat az esti hangzásukon ( semmi képzavar). Negyed hattól álltunk be mi is és pontosan 6kor kezdtük az első számot. A hangosítás pazar volt, és ahhoz képest, hogy mi hármanan ( a RÁK fesztiválon ottmaradottak) kb 3-4órát aludtunk (volt aki a másnap reggeli meló miatt annyit sem) és többet utaztunk mint amennyit aludtunk, összeszedtük magunkat és meglehetősen pontosan, vagy inkább a körülményekhez képest pontosan játszottunk, ezzel felzárkózva a mindig pontosan játszó többiekhez. Mivel elég korán játszottunk és a campen az élet 8körül kezdődött, így nem túl sok ember táncolt, de állítólag még így sem panaszkodhatunk a többi naphoz képest.
Nagyon jó lenne jövőre is játszani a RÁK fesztiválon és a Reggae Camp-en is, mert mindkettő nagyon szerethető, pozitív, családias fesztivál.

2009. 05.28. Várpalota - Pannónia Fesztivál

A Várpalotai Pannonia Fesztiválon az Átjáró tehetségkutatón való részvételünk következményeképpen léphettünk színpadra, a nem sok jóval kecsegtető péntek 14:00 órai kezdéssel. A meghívást az átjáró egyik zsűritagja (aki a fesztivál egyik szervezője, és az Auróra zenekar tagja) ajánlotta fel, ugyanezt a lehetőséget kapta a tehetségkutató győztese a Lunchbox zenekar is. Két kocsival és egy utánfutóval vágtunk neki a másfélkétórás útnak. Dorina, Bence és Zenkó már ott voltak a fesztiválon és felmérték a terepet Az időjárás sajnos nem kedvezett a bulinak, de mivel mi sátorban játszottunk nekünk talán egy picit igen. Tehát bejutottunk, és lázasan keresni kezdtük a színpadot ahol 2kor már játszanunk kellett. Ez a színpad a Port.hu nevet viselte, de elég baljós jel volt, hogy az előző napot már ott töltő felderítő egységünk még képtelen volt empírikus bizonyítékokat találni a létezésére, úgy, hogy ha jól emlékszem 4 színpad volt összesen. Aztán végülis rátaláltunk, de nem lettünk vidámabbak, mert ahogy azt sejteni lehetett nem azért nem látták meg mert túl nagy volt és túl közelről nézték. A sátorban egy asztal és egy nem sokkal nagyobb színpad volt, elég minimál hangcuccal. Pont amikor nekiálltunk volna kipakolni és felcuccolni, érkezett meg Hege (Vas megyeieknek nem kell nagyon bemutatni, ő a megálmodója és rendszeres kivitelezője a "sör akció van a büfében, egyet fizet egyet kap" poénnak) a PAFE és más kultúrális események speakere, aki elmondta, hogy nem a Port.hu színpadon játszunk mert valami baj van vele (párat az első ránézésre leszűrtünk mi is), hanem a Valamilyenmulticég arénában. Mi pedig nekiálltunk felpakolászni (itt debütált először az "új" dobom, hatalmas idézőjellel, mert szerintem idősebb mnt én) és közben félszemmel kifele nézegettünk és próbáltuk felmérni, hogy vajon mennyi ember lesz ránk kíváncsi ebben a korai időpontban. És az emberek szépen elkezdtek gyülekezni és a beállás alatt már többen voltak mint amennyit mi minimálsian jónak mondtunk volna. Tehát a hangosítás nagyon ott volt, a sátrat szinte meg tudtuk tölteni és nem csak ácsorgó és az eső elől bemenekülő emberekkel, annak ellenére, hogy a közönség saját bevallása szerint nem nagyon hallott még a Shanti Ska Tones-ról. Kaptunk visszatapsolást is, meg "jövőre nagyszínpad" és hasonló bekiabálásokat is. Végülis az egész rajtatok és rajtunk múlik, mi ígérjük, hogy próbálunk egyre jobbak lenni, Ti pedig, hogy egy szavazatot dobtok ránk is.( Egyébként van egy mappa ahova elmentem a koncertbeszámolókat és ezt PAFE 2009 néven mentem el, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ne keverjem össze majd a 2010-es PAFE beszámolójával!) remélem értitek).

2009. 03. 22. Budapest - Dürer Kert

Az elmúlt néhány évben az Ifjú Humanisták szerveztek fáklyás felvonulást, az erőszakmentesség a környezet tudatos életmód a kirekesztés ellen, Budapesten és az ország több nagyobb városában, Budapesten ez a dolog egy fáklyákkal a kézben erőszakmentesség jellé formálódássá kulminálódott a Hősök terén. ( http://index.hu/belfold/hirek/2009/03/22/az_aktiv_eroszakmentesseg_jele_budapesten_/ )Mi ennek a rendezvénynek az áfterparijára voltunk hivatalosak a Malacka és a Tahóval, a Ladánybene 27-el, a Re-G-vel, a T-Rex riderssel és a Another Day-el egyetemben. Örültünk a meghívásnak mert ehhez hasonló nagyobb szabású rendezvény kísérő rendezvényen még nem játszottunk és a zenekar még nem állt háborúban egyetlen más országgal sem, és nem is süllyesztett el tankhajókat Madagaszkár partjainál. Terveink szerint 5-re odaérés, kipakolás beállás, valahova elmenés, visszajövés játszás lettek volna a napirendi pontok, de ez nem alakult így. Durván 5re oda is értünk a helyszínre és ki is pakoltunk, eddig minden úgy ment ahogy gondoltuk. A dobot Lipivel feldobtuk kb 10perc alatt azzal együtt, hogy az állótamot szétszedtük és összeraktuk. (ilyenkor azért jó hogy az ember nem a Dream Theatre-ben dobol, de még mindig rosszabb mintha szájharmónikázna) Ez után következett a beállásra várás. Mászkáltunk nézegettünk, csocsóztunk, tulajdonképpen nem csináltunk semmi értelmeset, és még el sem akartunk menni a városban valamerre mert nem tudtuk mikor lesz ránk szükség. Talán olyan 8 óra körül álltunk be ténylegesen. (Bocs h többet írok a beállásról,csak valamiért a szervezőknek ez kulcs fontosságú kérdés volt, mert az este folyamán 6zenekar volt és ha a koncertek között álltak volna be akkor reggelig tartott volna az egész.) Persze a beállás után üldögéltem a dobnál, és gondoltam picit megmahinálom a pergőt és húzok picit a sodronyon csak mégis, hogy megadjam a módját. Hát ehelyett a sodrony fesztítő adta meg, de nem a módját, hanem magát ( az a pergő idősebb mint én szerintem és mindennel volt már baj de talán azzal még nem és még jó, hogy egy nagyobb buli előtt szivat), akkor gyorsan azt is kölcsön kértem a már kölcsönkért lábgép és pergőállvány mellé. Mindezek után beszéltünk a szervezővel és mondta, hogy végülis ráérünk kezdeni, mert az emberek nemsokára odaérnek a Dürerhez, és utána lenne érdemes kezdeni. Amikor kimentem elrakni a rossz pergőt láttam, hogy tényleg rengeteg ember áll sorba, ez mondjuk nagy boldogsággal töltött el, mert mostanában elég kevés olyan koncertünk volt ahol emberek is voltak, és ahol voltak is ott nem nagyon táncoltak. Aztán valamikor 9előtt egy kicsivel csaptunk bele. A közönség nagyon jó volt, és ilyenkor nekünk is sokkal jobban megy, alig hibáztunk. Kifelé nem tudom, hogyan szólt a cucc, de befele nem volt olyan rossz. A többi zenekar kifele jól szólt. Nem dumáltunk sokat számok közben, mert nem is tudunk jókat mondani, meg mert kevés időnk volt, meg a T/1 inkább T/2 mert nekem nem jutott már mikrofon. Mindent összevéve nálam ez a koncert benne van top 10ben biztos, egyrészt, mert jó közönség előtt játszhattunk és a többi zenekar néhány tagja is pozitív dolgokat mondott a koncerttel kapcsolatban, ami nálam (egyenlőre) elég fontos, mert az összes aznap este fellépő zenekar nagyobb rutinnal rendelkezik, és talán nagyobb rálátásuk van dolgokra. A lepakolás után a backstageben ücsörögtünk megbeszéltük a dolgokat, miközben kinn a Malacka és a Tahó állt be és kezdett neki a számlistának, a koncertjük utolsó harmadát végig is ugráltuk. Utánuk a Ladánybene 27 játszott a további sorrendet annyira nem tudom, mert nekünk el kellett indulnunk éjfél körül, mert másnap suli meg meló. Ezen a bulin bebizonyosodott, hogy új szerzeményünk Bence a mélyvízben is tud teljesíteni, ugyanis ez volt a második koncertje velünk, (ha nem számoljuk a tehetségkutatós 3 számot) és jól fújt és utána a bulizásban is felvette a ritmust. Reméljük nagyon sok hasonló vagy még jobb koncert vár a zenekarra.

2009. 01. 30. Szombathely - Pannónia Étterem

A zenekar egyik ismerőse szólt még jóval a koncert előtt, hogy ha úgy kanyarodna a helyzet akkor elmennénk-e a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium báljára játszani. Hát mi nem egy kifejezetten báli zenekar vagyunk de gondoltuk mit veszíthetünk, elvállaltuk a bulit. Ez volt az első olyan koncertünk ami nem Kőszegen volt és mi intéztük az egész hangosítást + a zenekar teljes cájgját. Jó korán nekiindultunk mert sok program volt a bálon (beszédek, főpróba, táncbemutatók) tehát ötre voltunk ott a helyszínen a Pannonia étterem báltermében, az alkalomhoz illő, de a pakoláshoz nem annyira illő ruhában. 6-ig volt időnk arra, hogy berendezzük mindent, és valami száundcsekket is csináljunk. Csak sajnos fél6 kor derült ki, hogy az ének erősítője és a mikrofonok állványostul még Kőszegen vannak, mert azokat úgy béreltük..volna, persze a mi hibánk volt a dolog. Végülis túl tudtunk lendülni a dolgon, mert az éneket megoldottuk az ottani cuccal, bár hogy hogyan is szólt az nem teljesen volt világos. A koncert előtt úgy gondoltam, hogy nem lesz ez a buli egy hatalmas siker mert egy gimnázium teljes diákságának talán a 20%-a ismeri a reggaet (lehet, hogy nem szereti de ismeri), de hogy a ska-t az talán még kissebb, így nem volt valószínű, hogy az első szám után elkapják a fonalat és rájönnek, hogy ez tulajdonképpen lehetne báli zene is csak a világ másik felében, és így ebben a szellemben (és tűsarkúban) szkenkingelnek majd. De aztán végülis néhány szám után belelendültek az emberek és egyre többen kezték el ropni, túl sokat mondjuk én nem láttam abból, hogy hányan is táncolnak de szerintem elég jó aránnyal dolgoztunk a kezdeti 20%-hoz képest, és jó néhány magassarkú került parkoló állásba a koncert idejéig. Zeneileg nem hoztuk azt amit kellett volna mert nem voltak monitorok és mivel a terem belmagassága és alapterülete elég nagy így elveszett benne a hang. Pár szám elejét kellemesen beszálltam de szerintem ezt nem sokan vették észre (nem tartom kizártnak, hogy az oldalunkon lesz majd egy rövid kis videórészlet csak ,hogy valami fogalmatok legyen arról, hogy milyen volt az egész). Küldtünk számot a szervező osztálynak és Bartha Gábor Tanár Úrnak aki még a főiskolás pályafutásom elején tanított az USA történelmére. A műsort elég rövidre vettük épp a fennt említett prekoncepcióink miatt, de aztán volt visszataps is ami már igazán meglepő volt. Összességében zeneileg egy rosszul sikerült buli volt amit ellensúlyozott a közönség lelkesedése, és nekünk is egy plusz hangulat elem volt elegánsban játszani. A koncert után gyorsan kipakolunk és roptuk egy darabig a 60as, 70es, 80as évek örökzöldjeire. Erről a buliról is jó emlékeink lesznek.